Ki vagyok, és hol?

Olyan időket élünk, amikor sokan küzdenek az identitásukkal. Férfi vagy nő? Belga vagy európai? Egyén vagy közösség, valami nagyobb része?

Talán a teremtés közvetlen közelébe kerül ilyenkor az ember.
Írom ezt a hajónaplófélét, amit a rend kedvéért nevezzünk tárcának, habár tényleg inkább úgy gondolok ezekre az írásokra, mintha egy naplót írnék. Nem tudom, kinek. Az olvasónak persze, de az olvasót nem tudom elképzelni. Az írónak nem dolga elképzelni az olvasót. Ahogy az olvasónak sem az írót. Az ilyesmiből, mármint egymás elképzeléséből szoktak származni félreértések. Többször tapasztaltam az évek során, hogy egyes olvasók azonosítottak azzal a valakivel, aki a könyveimben beszél. Nem engem szólítottak meg, amikor odajöttek egy-egy rendezvény után, hanem azt a valakit, akit olvastak. Az efféle megszólítások eredménye a csalódottság, amit szinte minden esetben le is olvastam az arcokról.
Az a valaki ugyanis, aki a könyveimben beszél, megszólíthatatlan. Csupán én vagyok megszólítható, aki leírta annak a valakinek a szavait. Az a valaki viszont nem egészen azonos velem. Nem egészen, vagy inkább nagyon nem. Esetemben még az is súlyosbítja a dolgot, hogy legtöbbször egyes szám első személyben fogalmazok, ami végképp megtévesztő. Ez az egyes szám első személy nem azt jelenti, hogy én, hanem ez annak a valakinek az egyes szám első személye, aki ír.